The Asphodells: Ruled by Passion, Destroyed by Lust

Andrew Weatherallal először mint a Sabres of Paradise agyával találkoztam, még valamikor 1995 környékén. Akkor még nem sejtettem … Egy kisebb társasággal egy azóta nem létező kávézóban hallgattuk végtelenítve a Wilmot című számot – egy fura dubot, bár akkor ezt még nem volt ilyenAsphodells_Gullick_3436_outdoors_KEY_PHOTO_P egyértelmű azonosítani.

Aztán sokáig csend – ami persze nem volt igazi csend, Andrew kitartóan dolgozott, csak a mi útjaink kerülték el egymást -, és 2004 körül kerültek elő a Two Lone Swordsmen lemezei a Dub Székház akkori műsoraiban. Andrew Weatherall és Keith Tenniswood duója szintén egy fura (vagy inkább nagyon fura) dubot játszott akkor is, tele kísérletező hangokkal, hangzásokkal, amikkel az akkori „menő” trendek sem tudtak mit kezdeni. Tenniswood aztán később Radioactive Man néven aratott sikereket.

Aztán következett egy párizsi party, ahol Andrew egy techno szettel bombázott – bevallom, a félig tisztelgős elköszönésemet Weatheralltól „loptam”, hogy mindig emlékezzek arra a bulira. Még néhányszor a Szigeten is hallhattam őt DJ-zni, végignéztem a nyilatkozatait a videomegosztókon, meghallgattam az általa szerkesztett rockabilly válogatásokat. Bármihez is nyúlt eddig Weatherall, mindig megőrizte a saját hangzását, mégis minden munkája másképp szól. Most pedig itt van, megérkezett a Mester legújabb lemeze.

A The Asphodells egy kéttagú zenekar, amelyben Timothy J. Fairplay egészíti ki Weatherallt. Fairplay korábban különböző független kiadóknál jelentette meg saját zenéit, és DJ-ként is megismerte már az európai klubok színpadait. Kettejük közös munkája a „Ruled by Passion, Destroyed by Lust” című album, amelyet a Weatherall alapított kiadó, a Rotters golf Club jelentetett meg, február 4-én.

Az album – Weatheralltól nem meglepő módon – ismét teljesen más a korábbiakhoz képest. Egyrészt egy intelligens pop albummal van dolgunk remekül megírt dalokkal, aminek a számait akár még merészebb kereskedelmi rádiók is játszhatnák. Másrészt pedig egy nagyon modern hangzású tánclemezt hallunk, amin megfér a néha krautrockra emlékeztető, gitáralapú folyamatzene, a new wave, az indie, az elektronika és persze az elmaradhatatlan dub hatás.

Lassan építkező, hosszú számok, amikben látszólag alig történik valami, de mégsem lehet a track felénél kikapcsolni, mert folyamatosan jelen van a zenében egyfajta feszültség, ami folyton ébren tartja a hallgató figyelmét. A hangzásban pedig jól tetten érhető Weatherall széleskörű zenei műveltsége és intelligenciája. A The Asphodells albumával nagy valószínűséggel találkozni fogunk még az év végi „best of the year” listákon.

A Beglammered, az album kiemelt száma:

DRJ


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s