Sturqen – Neophobia

A Sturqen egy négykarú óriás. Szükséges is a sok kéz, hogy sikerüljön “összecsavargatni” egy olyan munkát, mint a Neophobia hiszen amit hallunk a 12 szám alatt párját ritkítja, ez egészen biztos.

Neophobia

A következőket lehet állítani erről az anyagról. A Neophobia egy zajzenei lemez. Folyamatzene. A számok átlagosan valamivel több, mint 3 és félpercesek.

Minden zajzenei projekttel kapcsolatban általánosan fel lehet tenni azt az elvi kérdést, hogy a zaj, ami különböző művészeti világokban alapvetően a hiba okának valamilyen objektivált formája, mennyiben adhatja valamilyen – bármilyen műnek az eszenciáját. Képes-e uralni a zajzenész a zajt és irányítani, alkotni vagy az inkább elnyomja őt és egyszerűen felemészti a művész személyét, áttetszővé változtatja az embert, akinek mögötte kellene állnia. Egyszerűbben úgy fogalmazhatnék, hogy a zajos, tehát rossznak legalább annyira jónak is kell lennie, hogy az jól elkülöníthető legyen a valóban hibás és rossz művészeti alkotásoktól. A neofóbiáról talán az Ingebrik c. szám a legjobb példa erre; szellős és jól kivehető a ritmus-hangulat. A nem létező dobos olyan struktúrákkal dolgozik, amik reagálnak egymásra, ha úgy tetszik építi és előreviszi a számot. Ez az építkezés pedig folyamatként jól elkülöníthető, közelében sincs az öncélú túlvezérléses hyperkásás zaj-próbálkozásokhoz. A ritmizáló beton elemeket pedig egy folyamatosan transzformálódó hangfolyam fogja össze, ami néha karakteresebb, néha visszahúzódóbb, olykor-olykor egyáltalán nem is hallatszik. Párként a Distopia-át mutathatnám fel, mely hasonlóan epizódszerű zene. Benne zenei témák kérdés-felelet dialektikájának megfelelően váltják egymást. Ösztönző és pozitív, a lemezről talán a két az emberi civilizációhoz legközelebb álló munka.

Van azért lesújtóbb oldala is a Neophobia-nak. Jalcova például az anyag közepén a maga rövidségével állást foglal; ha valaki csak kínok közepette tudott eljutni a félútig, akkor itt aztán fel kell kötnie a gatyáját. Amit Sturqen óriás a véghajrára szánt, az már nem egy viszonylag könnyen emészthető zaj csupán. Eddig jól kivehető és szellős zenékről ejtettünk szót. No, a második félidőben ezek a jellegzetességek elmosódnak és az út a kísérleti elektronikus zene jegyében folytatódik. Azok az alapvető zenei konvenciók, amik egy villanyzene sajátosságát adják, itt egyáltalán nem tűnnek fontosnak, csupán elszórtan mutatkoznak meg. Például a Jugger-ben ahol gyakorlatilag a középtartomány majdhogynem teljesen üres, így végtelenül éles penge-szerű frekvenciák másodszólamával találkozunk a repetitíven pumpáló elszaturált szinuszhullámok mellett. Tehát nem beszélhetünk már eleje-közepe-vége struktúrákról, mivel többnyire a számok az első pillanattól kezdve maximális hatásfokon “zajlanak”, amely a hétköznapi elektronikus zenében ma már elvárásként fogalmazódik meg, de a végtelen leegyszerűsödés jelenségével együtt ez a maximum érvényét veszíti és a közel – eredetileg csak radio edit hosszúságú számok – alig párperces számok így semmi pluszt nem tartalmaznak, és fordulatoktól mentesen végigkövetik a kötelező, célszerű és egyben megkövetelt utat. Gyorsan vissza is kanyarodnék Sturqen munkájához, amely esetében ez közel sincs így. A maximális hatásfokon való indulás alatt azt értem, hogy megfogalmazódik az összes zenei ötlet és bevezető gyanánt talán még a hallgató kedvét is meghozhatja. Refugio jó példája lehet ennek a jelenségnek. Itt végtelen variációját mutatja meg Sturqen a kezdeti zenei ötletnek, másodpercek alatt számos zenei konstellációt alkot, amik egymáshoz képest ugyan némiképpen eltérőek, folyamatában tekintve harmonizált variánsát adják az eredeti témának.

Amikor bekapcsolunk egy gépet, úgy elindítunk egy Sturqen számot. A gép zaja a gép működése. Ebben az értelemben egy Sturqen számot nem lehet elindítani csak úgy, inkább bekapcsolni, aminek köszönhetően beindulnak a zenei folyamatok és a gép “feláll” vagy kiértékel, úgy precízen és pontosan “lezajlik” az adott szám. Ezen a ponton érkeztünk el azon állításunkhoz, amit korábban tettünk, miszerint a Neophobia folyamatzene.

Természetesen nem a folyamatosság jegyében nevezem annak, semmint az előbb említett okok miatt. A gép betöltése vagy folyamata jól kivehető és értelmezhető. Működéshez vezet. Egy Sturqen szám is ebben az értelemben folyamatzene, mivel pár perc alatt előáll egy eredménnyel, melynek kiteljesedése maga a zene. Meggyőződésem, hogy amikor meghallgatjuk az Xfx névre hallgató számot úgy, mindig vagy élesítünk egy interkontinentális rakétát de legalább egy földalatti kísérleti fúziós reaktor központi fűtéskapcsolóját állítottuk “igen” azaz egyes állásba vagy amikor a Sukeira-át hallgatjuk, épp gamma sugarakkal pásztázzuk a sivatag homokdűnéit azért a bizonyos rakétasilóért.

Ehhez pedig szükséges, hogy a játékidő ennyire rövid legyen. Egyszerűen ezek a témák egy nyolc-tíz perces hosszban elernyednének és dinamikátlanná válnának. Így, hogy bő háromperces folyamatokba rendeződnek szépen kirajzolódik talán az egyik legfontosabb sajátossága az albumnak, a különbözőség. Ugyanis rendkívül dinamikus hangzóanyag, amely dinamizmus nem a megfelelő frekvencia megfelelően való erősítésében keresendő, hanem a különbségekben. Számokon belül változik a hangerő, változnak az arányok, változnak a különféle hangzások. Ezek dinamikus változások.

* * *

A Sturqen két portugál zenész duója, David Arantes és César Rodrigues személyeiben. Az első anyagukat a Kvitnu adta ki 2009-ben, majd 2011-ig még kiad három Sturqen anyagot. 2012-ben egy szerzői albummal törik meg a csendet, amely után felkéri a Kvitnu egy bakelitlemez megjelenésre a párost. A Neophobia erre a felkérésre készült.

Eközben számos kooperációban és kísérleti elektronikus zenei fesztiválokon fordulnak meg, olyanokon amik gyakorlatilag egyáltalán nincsenek a köztudatban. Rádióműsorokban és podkasztokban vendégeskednek és többek között két díjat is nyertek a QWARTZ Music Awards-on, 2011-ben.

* * *

Neophobia - CoverSTURQEN – NEOPHOBIA
Label: KVITNU
Cat: KVITNU30
Format: 12″ LP / Digital download
Country: Ukraine
Released: 23.07.2013

Tracklist:
A1. TOXINAS
A2. JUSTO
A3. ATEUS
A4. DISTOPIA
A5. INGEBRIK
A6. ZFO
B1. JALCOVA
B2. JUGGER
B3. REFUGIO
B4. SUKEIRA
B5. XFX
B6. 39

Music and artwork by Sturqen.
Mastering by C-drík at Syrphe.
Released by Kvitnu.

* * *

Sturqen @ Bandcamp Soundcloud Kvitnu Discogs Facebook

kisszanto

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s